2013. július 1., hétfő

Jeanette d'Oswald

"Jeanette d'Oswald alias M. Jánossy Anna most Zopotban táncol sikerrel.
(renomowana tancerka klas. charakterystycz - lengyel szöveg)"

Talán egy régi újságból kivágott kép?

2011. július 23., szombat

B. Traven - Embervásár Mexikóban

"Traven regénye a század eleji mexikói környezetbe viszi el az olvasót, ahol a don Casimirók, a don Gabrielek gondoskodnak az indián falvak "jólétéről" - és a maguk hasznáról. Szívesen segítenek a bajba jutott parasztokon, ha a rájuk kivetett adót nem tudnák megfizetni: jövedelmező szerződést kínálnak nekik... Ha valaki megprobálna az útjukba állni, hamar csattan a zár a börtönönajtón, gyorsan előkerül a fegyver. Traven a "szabad" indián parasztok sorsát írta meg ebben a műben, hőseinek életében eleveníti meg az emberkereskedelem körmönfont módszereit, a kiskirályok és bennszülöttek világának különbözőségét. Traven a demokráciáról, a szabadságról és jogegyenlőségről harsogó Diaz rendszert leplezte le ebben a regényében, de egyben a latin amerikai diktaturák jellemzőit is felvázolta szereplőinek hányatott sorsában."

Kossuth könyvkiadó, 1994

Ha más részletek is érdekelnek elolvashtod B.Traven A taliga című bejegyzésemet.

2011. július 17., vasárnap

E.S. Fischer Arab kalifák és hadvezérek titkos története

E.S. Fischer Arab kalifák és hadvezérek titkos története
Vagabund kiadó 2007

"Külön köszönet korunk legnagyobb hazai arab- és iszlámkutatójának, BENKE JÓZSEFNEK, aki hozzájárult, hogy átfogó művét, Az arabok történetét  forrásmunkaként használhassam.
                                                                  A szerző"


Az arab történelmi személyek életéről, tetteiről sokkal több konkrét tényt tudunk, mint a sokszor csak legendákból ismert európai és ázsiai királyokról. hercegekről. Az ok: az arab országok fejlett írásbelisége. Míg Európában és Ázsiában nem volt korabeli krónikás, addig az arab világban fejlett volt az írásbeliség, ráadásul a kereszténység felvételékor megsemmisítették a pogány emlékeket is.

A híres kalifákat, szultánokat ílletően pedig azt jó tudni, hogy van aki pusztán saját tettei által lett híres vagy hírhedt, hódított, birodalmat teremtett, épített vagy tett tönkre, volt akinek életművét részben tehetséges hadvezérei, rokonai, testvérei alkották, és voltak vezérek,akik rossz, gyenge uralkodók idején alkottak nagyot, és az ő korukat inkább rájuk, mint urukra emlékezve ismeri a világ.

Ezek a vezérek vagy vezírek is nagy egyéniségek voltak. Érdekes: a vezér szó is arab eredetű, a vezír afféle átmenet, eredetileg al-Vazír volt a szó alakja. És ezt az oszmán-törökök is átvették, ott is sokszor jobban ismerjük egy-egy nagyvezír nevét, mint a korabeli rossz, gyenge szultánét.

2011. július 3., vasárnap

Türk Attila Az oszmán birodalom története

Anno Kiadó, MMVII

Megjegyzés: A szerző vezetékneve nagyon passzol a könyv témájával. Talán szerzői álnév? Vagy talán egy igazi törökkel van dolgunk? :)  Ugyanis türk ugyancsak törököt jelent a tágabb értelemben, lásd türkök.

Szatmári Jenő István író álneve.

2011. június 13., hétfő

2010. december 1., szerda

Megtörtént esetek

 Színházba indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielőtt a kocsi megjött, kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és felrohant a lépcsőn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a taxi. El akartam titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad, ezért azt mondtam: - A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól. A férjem néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt mondta: - A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett kikergetnem.
    
    
    Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra. - Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta: - ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót: - ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...
    
    
    A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő "síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban. Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet. Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület: - Marinénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj! Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér: - Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban...
    
    
    Pécs, Nagy Lajos Gimnázium.
    Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására. A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal - kb. 1-1.5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni a székeket. Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbúváló Dózsa így kiált fel: - Hol késtetek, Parasztok? Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza: - Hát b... m.. az anyád, lerobbant a buszunk, te kö...g!!!
    
    
    A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával: Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant: - Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első osztályra adják! A hölgy türelmesen válaszolt: - Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló embereket kell elintéznem.. Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte: - Hölgyen, tudja maga, hogy én ki vagyok?! A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja után nyúlt, és beleszólt: - Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén. - A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz! A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a fogait vicsorgatva odavetette: - Kapja be!! A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt: - Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!
    

 Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. - Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. - Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete.. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.

Forrás: Renáta

2010. augusztus 26., csütörtök

Kolozsvár - Városi vízművek

Kolozsvár - Városi vízművek
Egy csatornafedő Kolozsvárról a mostani Beszterce utcából.

"Aztán megemlékeznek gyermekszemnek és -képze-letnek való apró részletekről is, például arról, hogy a két világháború közötti időből megmaradt néhány „Kolozsvár kir. városi vízművek” feliratú csatornafedő (45.). Vagy megtudjuk, hogy a 19. század második felében, a „boldog békeidőkben”, a kávéházakban a korzón, „a kávé mellé tejet és süteményt is felszolgáltak.”"

http://epa.oszk.hu/00400/00458/00138/molnars.html

Kolozsvár egy képeskönyv szerint...