Dr. Vajda Gyula Ünnepi Versek

Dr. Vajda Gyula Ünnepi Versek
Szavalókönyv

Iskolai ünnepélyekre alkalmas költemények gyüjteménye

Szerkesztett Dr Vajda Gyula állami felsőbb leányiskolai igazgató

Budapest, 1907
Singer és Wolfner kiadása
(VI., Andrássy út 10.)

Példaként Lampérth Géza versét mutatom be a kötetből ma szeptember 10-én. A vers Sisiről szól ( Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné) aki ezen a napon 1898-ban lett merénylet áldozata.

Szeptember 10-én

 E napon rebbent meg fölöttünk
 A halálmadár rémes szárnya
 Vigasztalan gyász sötét árnya
 E napon hullott könnyeső
 Itt minden hantra, rögre ...
 E napon vesztettük el Őt
 Örökre, mindörökre

 Őt, akit szomorú napokban
 Az ég kegyelme külde nékünk,
 Hogy légyen mi erős oltalmunk,
 Bizodalmunk és menedékünk.
 Régi haragot, régi bút
 Csitítson, szelidítsen -
 S mély vészes szakadék felett
 Aranyhidat építsen.

 Őt, akit távol sóhajt hallván
 Hű magyar népe bú-bajáról,
 Résztvevő szivével leszállott
 A trónnak büszke magasáról,
 S bejárta itt a róna tért,
 A völgyet és a halmot
 S lépte nyomában szerteszét
 Öröm virága hajtott.

 Őt, akinek nagy áldott szívét
 Hét, fájdalmas tőr járta által
 S vigasztalója, gyógyítója
 A magány volt, virág s madárral ...
 Az is édesebb volt neki,
 Ha magyar földön lelte,
 Idegenből is haza járt
 Vágyal szárnyan a lelke

 E nap ... Némul vigasztalan szó,
 Ó nem, nem vesztettük mi őt el,
 Im, tiszta, glóriás alakja
 Nőttön-nő köztünk az idővel.
 El csak porlandó része tünt,
 Lelke - szivünk örökje,
 E napon lett Ő miénk
 Igazán mindörökre!

                                   Lampérth Géza