Olcsó könyvtár, Szépirodalmi könyvkiadó 1957
Fordította Gyulai Ágost
Szemelvények Mádl Antal utószavából
"A chilloni fogoly (1861) a szabadságért küzdő Bonnivard, genfi főpap élettörténetét mondja el.
Moritz Hartmann a 19. század osztrák irodalmának egyik leghaladóbb alakja. A mai Csehország nyugati részén, Dusnikban született jómódú polgári családból. Az elemi iskola elvégzése után a jungbuzlaui piaristáknál tanul, majd Prágában és Bécsben folytatta egyetemi tanulmányait. Apja kívánságára az orvosi pályát vállasztja de a Monarchia legnagyobb városainak élénk irodalmi és politikai jobban vonzotta. Nehezen viseli a korabeli iskolák vasfegyelmét, s mikor a bécsi cenzúra költői munkája elé is akadályokat gördítet, búcsút mondott az egyetemnek és a Habsburg birodalomnak egyaránt. Lipcsébe ment, ahol rövidesen megjelenik verseinek első gyüjteményes kiadása (1845).
Különös érdeklődéssel és figyelemmel kíséri a szabadságukért harcoló elnyomott népek sorsát. Írói fantáziája, mely állandóan a forradalmak színhelyén jár, legtöbbet a magyar nép szabadságharcával foglalkozik. Éljen Kossuth című fejezetben kifejezésre jut, hogy a költő a forradalmi hullám elcsendesedése után a magyarok harcától várja egész Európa népeinek megváltását. A harcoló magyarokat saját történelmükből vett példákkal buzdítja. Utal Rákóczi rebelliseire, és sorjában megemlékezik a magyar szabadságharc vezetőiről. Kossuth szónoki tehetségéről külön költeményr ír. A magyarok iránti érdeklődése nem szünik meg a forradalom bukásával. Rövid két évvel Petőfi halála után a magyar származású Szarvadyval együtt Petőfi-költeményeket ad ki német nyelven. Évekkel később személyesen járt Magyarországon; egy Pesten megjelenő németnyelvű lap meghívta külpolitikai szerkesztőnek. Hartmann Kossuth és Petőfi Magyarországát kereste, de mikor ehelyett a Bach-korszak megtorló intézkedéseivel találta magát szembe, inkább visszatért az emigrációba és nem vállalta a megbízatást."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése