Dr. Vajda Gyula Ünnepi Versek
Szavalókönyv
Iskolai ünnepélyekre alkalmas költemények gyüjteménye
Szerkesztett Dr Vajda Gyula állami felsőbb leányiskolai igazgató
Budapest, 1907
Singer és Wolfner kiadása
(VI., Andrássy út 10.)
Példaként Lampérth Géza versét mutatom be a kötetből ma szeptember 10-én. A vers Sisiről szól ( Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné) aki ezen a napon 1898-ban lett merénylet áldozata.
Szavalókönyv
Iskolai ünnepélyekre alkalmas költemények gyüjteménye
Szerkesztett Dr Vajda Gyula állami felsőbb leányiskolai igazgató
Budapest, 1907
Singer és Wolfner kiadása
(VI., Andrássy út 10.)
Példaként Lampérth Géza versét mutatom be a kötetből ma szeptember 10-én. A vers Sisiről szól ( Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné) aki ezen a napon 1898-ban lett merénylet áldozata.
Szeptember 10-én
E napon rebbent meg fölöttünk
A halálmadár rémes szárnya
Vigasztalan gyász sötét árnya
E napon hullott könnyeső
Itt minden hantra, rögre ...
E napon vesztettük el Őt
Örökre, mindörökre
Őt, akit szomorú napokban
Az ég kegyelme külde nékünk,
Hogy légyen mi erős oltalmunk,
Bizodalmunk és menedékünk.
Régi haragot, régi bút
Csitítson, szelidítsen -
S mély vészes szakadék felett
Aranyhidat építsen.
Őt, akit távol sóhajt hallván
Hű magyar népe bú-bajáról,
Résztvevő szivével leszállott
A trónnak büszke magasáról,
S bejárta itt a róna tért,
A völgyet és a halmot
S lépte nyomában szerteszét
Öröm virága hajtott.
Őt, akinek nagy áldott szívét
Hét, fájdalmas tőr járta által
S vigasztalója, gyógyítója
A magány volt, virág s madárral ...
Az is édesebb volt neki,
Ha magyar földön lelte,
Idegenből is haza járt
Vágyal szárnyan a lelke
E nap ... Némul vigasztalan szó,
Ó nem, nem vesztettük mi őt el,
Im, tiszta, glóriás alakja
Nőttön-nő köztünk az idővel.
El csak porlandó része tünt,
Lelke - szivünk örökje,
E napon lett Ő miénk
Igazán mindörökre!
Lampérth Géza
E napon rebbent meg fölöttünk
A halálmadár rémes szárnya
Vigasztalan gyász sötét árnya
E napon hullott könnyeső
Itt minden hantra, rögre ...
E napon vesztettük el Őt
Örökre, mindörökre
Őt, akit szomorú napokban
Az ég kegyelme külde nékünk,
Hogy légyen mi erős oltalmunk,
Bizodalmunk és menedékünk.
Régi haragot, régi bút
Csitítson, szelidítsen -
S mély vészes szakadék felett
Aranyhidat építsen.
Őt, akit távol sóhajt hallván
Hű magyar népe bú-bajáról,
Résztvevő szivével leszállott
A trónnak büszke magasáról,
S bejárta itt a róna tért,
A völgyet és a halmot
S lépte nyomában szerteszét
Öröm virága hajtott.
Őt, akinek nagy áldott szívét
Hét, fájdalmas tőr járta által
S vigasztalója, gyógyítója
A magány volt, virág s madárral ...
Az is édesebb volt neki,
Ha magyar földön lelte,
Idegenből is haza járt
Vágyal szárnyan a lelke
E nap ... Némul vigasztalan szó,
Ó nem, nem vesztettük mi őt el,
Im, tiszta, glóriás alakja
Nőttön-nő köztünk az idővel.
El csak porlandó része tünt,
Lelke - szivünk örökje,
E napon lett Ő miénk
Igazán mindörökre!
Lampérth Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése